Benedek születése

Szóval, harmadszorra és mégis második BABÁNÁL is elsőre össze jött a projekt:-) Nevettünk is Apával ezen. Benedekünk 2008. február elején foganhatott:-)
Ez a terhesség MÁS volt, nagyon MÁS!
Sokkal többet voltam rosszul, mint Petrusnál, néha lila és zöldben játszott a fejem egy-egy pelus cserénél.
Azt hittem ez már sosem múlik el, majd hirtelen elvágták.
2008. október 28 volt a bűvös dátum a mensim szerint, de a Dokim ragaszkodott a november 5-höz.

Így növekedett a pocakom:-)

Sokat kirándultunk terhességem alatt, megjártunk közben egy kórházat, műtötték Petrust (ezt majd talán később). Szuper volt minden, aztán egy másik barátnőmmel (Ivett) együtt vártuk második BABÁNKAT. Ők tudták, megint fiuk lesz, mi nem tudtunk semmit! Egyszerűen így tartottuk izgalmasnak a dolgot. Persze voltak találgatások, mi meg bólogattunk, igen, biztos, majd kiderül, ha megszületik.
Érdekes, a környezetünket jobban izgatta a BABÁNK neme, mint minket:-)
Gyorsan elszaladt ez a 9hónap, amíg terhes voltam. A végét nehezen bírtam, kb. egy bálnához hasonlíthattam.



Anyósom sokszor jött ki hozzánk (aggódott a Drága), egyszer még be is zavart minket a kórházba. Ez már majdnem a születés előtt volt 2008. 11. 02-án volt.
A BABÁNK nagyon keveset mocorgott, így mentünk a kórházba. Volt ultrahang, ahol mindent rendben találtak, mehettünk haza. Én azért másnap bementem a Dokimhoz megbeszélni az ultrahang eredményt.
Aztán kérdezte a Dokim, mit szeretnék. Én mondtam neki, hogy GYEREKET (mert csütörtöktől nem volt, és nem akartam más Dokinál szülni és nem akartam nov. 7én szülni)! Mosolygott egy nagyot, majd megvizsgált! Na azt jó alaposan tette. Mondta is, hogy lehetnek fájások, de elmúlhatnak. De megbeszéltük, mivel a belső méhszájam nyitva volt 2ujjnyira, így másnap megindítja a szülést (kivételes, mert nem nagyon indít). Aztán este semmi nem volt. Majd hajnal 3:40körül éreztem egy fájást! Na onnantól sasoltam az órát, és elég szabályosaknak tűntek.De nem siettem el a dolgokat, mert úgyis mentünk be a kórházba. Szépen fájdogáltam, pihentem, vártuk Apával a reggelt! Megjött Anyósom úgy 6:15körül, mi meg téptünk is be a kórházba, mert 7re bejelentkezve kellett lennem. Felmentünk a szülészetre, és az én javaslatomra megvártuk a Dokimat, aki 7:30körül ért be. Kicsit mérges is lett rám, hogy még ott vagyok civilbe, de nekem nem mondta, hogy ide szól, hogy készítsenek elő. Na mindegy! Együtt becsattogtunk a szülőszobára. Majd Ő elment átöltözni, stb... Én átöltöztem a kórházi hálóingbe, megkaptam a beöntést (szívesen kihagytam volna, a a borotválással együtt, amire mondta a szülésznő, ha otthon megcsinálom, most nem kellene. Vicces, mert a lábamat is alig láttam, nemhogy fazont igazítottam volna...). És jöttek a tisztulási folyamatok. Burok repesztésem 8:45kor volt. Na utána már éreztem, hogy ebből GYEREK lesz, csak idők kérdése. Majd jött a szülésznő, hogy szeretné ha sétálgatnék egy kicsit! Én annyira nem szerettem volna ezt!
Azért megpróbáltam sétálgatni, na onnan írtam a csajoknak, hogy tuti GYEREK lesz MA! Persze sok sétáig nem jutottam, mert nagyon nem esett jól, inkább feküdni volt jó! Vissza is mentünk Apával a szülőszobába, ahol hamarosan megjelent a Dokim és megvizsgált! Miután nem nagyon akartam tágulni, kaptam oxitocin infúziót! Juj, azt az érzést! Lettek olyan erős fájásaim, hogy legszívesebben kiszedtem volna az oxit a kezemből, és kapartam volna a falat! Apa végig ott volt és számolt nekem. És ez jelentette akkor a legtöbbet a világon! Az időt nem tudom, mennyi lehetett, mert a szemüveget ekkor már levetettem. Aztán jöttek a székelési ingerek. De előtte még kértem fájdalom csillapítót (aminek a hatása, az lett, hogy baromi álmos lettem). Jött a szülésznő és mondtam neki az ingereket (amik szerintem igen gyorsan megjelentek), és kérdezte hívja-e a Dokit, vagy nem annyira sűrűek. Mondtam, hogy inkább hívja (mert lehet elment volna műteni vagy a röntgenbe). Jött a Doki, megvizsgált és mondta szépen haladunk és lehet lefelé nyomni! Majd ismét elment, de gondolom már előkészülni. Mikor legközelebb megjelent hoztak valami kocsit is. Aztán kicserélték az ágyvégén lévő párnákat (vagy miket), felhúztam a lábam és nyomtam is.Elsőre picit látszott a feje és a haja, majd a másodikra kibújt a buksija. Szóltak, hogy ne nyomjak (aminek én szerintem eleget is tettem,), de a fájásra, vagy a magzatvíznek a nyomására kibújt a test többi része is, 2008. november 4-én 11:47kor megszületett Benedek András 58cm-rel és 4150g-mal! Én már vártam, adják oda a BABÁMAT, de közben mondták, hogy FIÚ! Akkor meg még inkább vártam. Megkérdezték Apát elvágja-e a köldökzsinórt! Ő nemet mondott, mert Petránál sem vágta el.

Aztán hirtelen a szülésznő felhúzta a hálóingemet és cici közelbe tettük Benét! Olyan jó volt, hogy kereste és be is kapta. Ezt nagyon szerettem volna. Nem tudom mennyi ideig maradhattunk így, mikor jöttek, hogy fürdetés van. Közben a Dokim öltögetett 2-3at (de gátvédelemmel szültem, ami a szülésznőnek köszönhető), és vártam mikor kapom vissza a FIAMAT! Apa kézben hozta vissza Benét és cicire is tettük. Ezt is nagyon szerettem volna. És jóformán addig cicin volt, amíg ki nem mentünk a kórterembe. És közben még ebédet is kaptam, aminek nagyon örültem, mert éhes voltam. Aztán jött a bűvös mondat, hogy pisiljek...Elsőre alig bírtam felállni, vissza is ültem, mert elszédültem. Benyomtam egy sütit (az volt az ebéd mellé), majd újra megpróbáltam. Én voltam a legboldogabb, de sikerült! Apa már aggódott is értem, és kopogott, hogy mi van. Kinyitom az ajtót és mondom neki: pisiltem!

Vissza a szülőszobára, cuccot össze szedni, és kiköltözni a kórterembe. Tök klassz szobatársaim voltak. Teljesen elájultak, hogy szülés után pár órával már török ülésben ültem. A nap hátra lévő részében mellettem volt Bene. Apa délután behozta Petrust, Anyum is bejött. Mindenki csodálta mekkora haja van, én azon voltam meglepődve, hogy milyen hosszú egy GYEREK! Egész végig csodáltam milyen édesen alszik, aztán a szobatársaim szóltak, hogy vigyem már be a csecsemősökhöz, mert nem fogok aludni semmit sem éjjel. Bevittem, és én is lefeküdtem aludni....