Petra születése

Petra 2006.04.15-e körül foganhatott. Hamar észre vettem, hogy valami más a testemben, de nem akartam elhinni. Legalábbis nagyon nehezen.
Sajnos Petrám előtt elveszítettünk már egy babát, így Apa sem reménykedett a dolgokban, hogy így másodszor is, mégis elsőre össze jöhetett a baba.
Aztán vártam, hogy NE jöjjön meg a mensim. Előtte rosszul is éreztem magam, fájt a torkom, stb,...
Ez pont hétvége előtt volt, és a hétvége is elég vacakul telt. Hétfőn reggel Apa mondta lemegy a boltba (én még mindig nem éreztem jól magam), beleegyeztem. Alig vártam, hogy el induljon, mert kidobtam a taccsot. Hoppp...
Majd később Dokihoz le, akinek mondtam, lehetőség szerint olyan gyógyszert adjon, ami nem árthat egy babának, mert gyanús, hogy BABÁS VAGYOK. Az voltam:-)

Tesztet is csak 1hét múlva csináltam a gyógyszer miatt, halványan, de két csíkos lett. Örültünk, de nagyon csendben. Majd pár nappal később ismét csináltam egy tesztet, izgatottan vártam...és ismét két csíkos lett:-) Így már Apa is örült, nagyon boldogok voltunk, de egyben nagyon féltünk is. Mi lesz ha megint...

Mikor elmentünk a nőgyógyászhoz, remegtünk mind a ketten.
Az ultrahangnál oda sem mertem nézni, csak mikor a Dokimnak elégedett arca volt. Igen, ott volt a MI kicsi BABÁNK:-)
A szíve is dobogott már. Boldogok voltunk, kaptunk képet is, néztük, mintha nagyon értenénk hozzá. De ez akkor kit érdekelt, mert ott volt a pocimban.
Minden vizsgálat előtt aggódtunk, vajon ott van-e még a BABÁNK? Ott volt, nem tűnt el. Ezt 2006. augusztus 13-án este be is bizonyította, rúgott egy hatalmasat.

Terhességem zökkenő mentes volt, és izgalmas is, ugyanis nem kérdeztük meg, hogy ki lakik a pocakban. Nem akartunk úgy járni, mint sógoromék. Nekik 8,5hónapig azt mondák Kislány, majd az utolsó ultrahangnál derült ki, Kisfiú.


Így növekedett a pocakom:-)

2007. január 12-re voltam kiírva, de semmi jelét nem mutatta a BABÁNK, hogy világra szeretne jönni. Ezért aztán a Dokim (Dr. Szécsényi István) befektetett a kórházba, ekkor viszont máj 2007, január 17-e volt. Még 3nap telt el, mire elhatározta magát az én kicsi BABÁM, hogy itt az idő.
Szülés előtti este nagyon virgonc volt a pocimban, éjjel keveset is aludtam. 03:12kor (2007, január 20!), egy furcsa dologra ébredtem. Megjött a "jel", hogy BABÁM lesz:-) És ezek a jelek csak jöttek és jöttek, hol sűrűbben, hol kevésbé. Szóltam is a vizitnél, de nagyon sokára kerültem nst-re. Ott semmit nem mutatott a gép. Pedig egész nap fájdogáltam, sokat sétálunk Apával a kórház folyosóján, a szobába nem tudtam megmaradni. Még sütit is ettem:-)
Azért az ügyeletes orvos rajtam tartotta a szemét, megvizsgált. Mindent rendben talált, így Apa hazament, de megbeszéltük, hogy jön vissza. Én lepihentem, zenét hallgattam, majd hamarosan jött egy szülésznő és elvitt a szülőszobába (ekkor úgy 17óra lehetett). Megvizsgált és hívta a Dokit, én meg Apát (szegény még haza sem ért).
Felfektettek egy ágyra, ahol az ügyeletes orvos még egyszer megvizsgált, majd burkot repesztett. Apával együtt sokat nevettünk, amire azt mondta a Dokim, nem sokáig leszünkilyen vígan. Megvizsgált, és tágított még egy kicsit a burkon, de a fájások nem erősödtek, így bekötötték az oxitocint.
A vágyam, hogy kipróbáljam a labdázást, elmaradt.
Hatott az oxitocin, máris nem voltunk olyan vígan, komolyodott a hangulat. 19óra körül már nem bírtam a fájásokat, kértem fájdalom csillapítót, ami szerintem semmit nem hatott...
Elérkezett az idő, hogy nyomjak. Az első pár elég sután sikerült, aztán koncentráltam. A külvilág megszűnt körülöttem. Ezért nem is tudom, hányadik nyomásra bújt ki a BABÁM. Amit először megláttam az a háta volt. Apa boldog volt, mikor mondták: KISLÁNY:-)
Nekem is mondta, de én akkor még nem eszméltem fel.

2007. január 20-án 19:45kor megszületett a kicsi BABÁM Petra Hanna. 54cm-rel és 3720g-mal

Sajnos túl gyorsan jött, ezért a Dokimnak akadt dolga :-( hiába volt ott mellettem, nagyon fájt a varrás. Gátat is vágtak.
Nagyon elfáradtam, éjszakára beadtam a csecsemősökhöz. Másnap reggel úgy 5óra körül találkoztunk mint Anya és Lánya.